Kavarog

Annyi minden kavarog, tudod –
az ég sötét, ha felnézek, szinte elnyel,
és nemcsak elnyel, vissza is köp utána,
és itt maradok talpig önmagamban,
csillagtalan, szédülve és hülyén.

Ez az, mi van, és úgy van, hogy közben nincs is.
Én se vagyok. Csak egyberendezett dolgok,
ötletek, tervek, képek, néhány idegen álom,
csupa olyasmi, amit igazából
valaki csak itt felejtett egyszer,
nem fontos. Mosógépdobban a ruha,
az kavarog, nem én.

Nincs is bennem örvény.
Csak az örvény helye.

 

(Megjelent az Eső 2016/4 számában)